Jelentem tisztelettel feladat elvégezve: visszavonhatatlanul és végérvényesen itt a tavasz! Megtettem ami tőlem telt, és elhoztam a jó időt!
Már a tegnap este is izgatott várakozással telt, miközben a szokásos körömet róttam a majdnem vaksötétben a Margitszigeten. Este fél nyolc tájban a bal parton (gyk. a Pest felőli oldal, mert ugye mindenki tudja, hogy a folyó partjait a folyásirány szerint nézzük) van egy jó másfél-két kilóméteres szakasz, ami csak a pesti rakpartról kap némi fényt. Mondhatnám azt is, hogy romantikus a sötétben futkározni, de amikor nyáron a túlparton forgalom sincs, és egy kicsit felhősebb az idő, ember legyen a talpán, de legalábbis bagolyszemmel megáldott mutáns, aki ki tudja venni a rekortán körvonalát.
Persze ehhez hozzászokhatnánk, jó Magyar szokás szerint, mert nálunk - mindenki tudja - ami gömb, azt viszik, ami meg kocka, azt meg gurítják - legalábbis fiatal baka koromban ezt tanultam - de azért egy világvároshoz képest elég szégyenteljes, hogy a város legtranszparensebb futópályáját nem képesek normális közvilágítással ellátni.
De térjünk csak vissza a jobb hangulathoz: szóval tegnap este, mikor rézsűt felnéztem futás közben, és láttam a Hold pengeéles sarlókezdeményét, már benne volt a levegőben valami. Érezni lehetett, hogy jön a megújhodás; valahogy a levegő hozta magával a tisztaság, és az öröm, a fény, és a meleg, az élet és a vitalitás illatát.
Imádom a tavaszt! A közhelyeket írja meg más, én csak szimplán idelinkelek egy videót, amit ma legalább hússzor, de az is lehet, hogy többször is meghallgattam. Küldöm mindenkinek, aki tud örülni az életnek!
Utolsó kommentek